Azért a víz az úr

Mit érdemes tudni a Dunáról?

Az épülő gát kapcsán ismerjük meg közös kincsünket, a vén Dunát!

Január 17-én a munkaterület átadásával megkezdődött Esztergomban az egyik legrégebb óta várt nagyberuházás, a gát építése. Ám mielőtt megismerjük ennek részleteit, nézzük meg, mit is érdemes tudni magáról a folyóról! 

Mindent a folyóról – pontosabban folyamról

A Duna a maga 2860 km-es hosszával Európa második leghosszabb és legbővizűbb folyója, mely hazánkkal együtt 10 országot érint, csak a Volga előzi meg a maga 3690 km-es hosszával. Németországban, a Fekete-erdőben ered két kis patak, a Breg és a Brigach összefolyásával Donaueschingennél, és innen délkeleti irányban 2850 kilométert tesz meg a Fekete-tengerig. A vízfolyás a torkolatig lehet: ér, csermely, patak, folyó folyam. A legkisebb az ér, a legnagyobb a folyam. A Dunát általában folyónak nevezzük, de az 1000 kilométernél hosszabb, bővizű természetes vízfolyást folyamnak hívják éppen ezért a Duna is folyam. Magyarországi szakasza 417 km, ebből 142 km-en határfolyó. 300 mellékfolyója van, mind közül a legnagyobb a Tisza. Esztergomi szakasza 18 km hosszú, a városban két ágra szakadva a Kis-Dunával a 2,7 km hosszú Prímás-szigetet alkotja.
A Duna mélysége, szélessége és sebessége nagyon változó. A felső szakaszon gyors sodrás, a vízszint jelentős esése a jellemző, partjainál bontja a kőzeteket, mélyíti a medrét, a keletkezett hordalékot tovább szállítja. A középső szakaszon a folyó sebessége csökken. Az alsó szakasz nagyon lassú folyású és kis esésű. Itt a durvább hordalékát nagyrészt lerakja a folyó. A Duna-deltánál szinte állóvízzé alakul a Duna, minden hordalékát lerakja, ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől. A síkságokon kiszélesedik a folyó, Belgrád alatt 1 km-es szélességet is megközelíti, de vannak völgyszakaszok, ahol elkeskenyedik, pl. a Kazán-szorosban 151 méter széles csupán. Budapesten a Széchenyi lánchídnál 350 méter a Duna szélessége. A szélességgel ellentétesen alakul a vízmélység, pl. a Kazán-szorosban a 75 métert is meghaladja, de a budapesti szakaszon 3-10 méter között váltakozik. A mélységnek megfelelően a vízsebesség is növekszik, a sekélyebb helyeken csökken. Budapestnél az átlagos sebesség fél méter másodpercenként, de árvízkor a két és fél métert is elérheti. Medrében hol több, hol kevesebb víz folyik, azaz a víz szintje hol magasabb, hol alacsonyabb.

Gazdasági szerepe

A Duna fontos közlekedési útvonal, partjain sok száz ipari vállalat, város és falu fekszik. Fontos szerepet játszik a part menti országok gazdasági életében, elsősorban a teherfuvarozásban, különösen az olcsósága miatt. Vontatóhajókon, uszályokon szállítják az árut, főleg gabonaféléket, takarmányt, építési anyagokat (kő, kavics, tégla, mész, cement, tüzelő) és kohászati anyagokat. (szén, fa, vasérc) A II. világháború után kotrással és csatornák építésével segítették elő a folyami hajózást. A két legfontosabb csatorna a Duna-Fekete-tengeri-csatorna, amely több száz kilométerrel rövidíti le a hajózó útvonalat, a másik a Duna - Majna-csatorna, amely összeköttetést biztosít a Duna és az Északi-tenger között.
A Duna vizének másik hasznosítási módja a vízenergia felhasználása. Sok vízierőmű épült főleg a gyorsabb sodrású szakaszokon, így Németországban, Ausztriában. A Vaskapunál épült meg 1972-ben Európa legnagyobb vízierőműve két duzzasztógáttal. A vizet a síkvidéken jobban fel kell duzzasztani, ilyen a szlovákiai Bősnél lévő erőmű. Valaha a Dunán jelentős halászat folyt. A Duna környéki településeken sok halász élt. A 19. majd a 20. században azonban a folyót ért nagyfokú szennyezés miatt halállománya lecsökkent, így a halászat is szinte teljes egészében eltűnt a folyó partjáról. Egyedül a Duna-deltában maradt meg a kereskedelmi célú halászat. Horgászokat viszont mindenhol láthatunk a Dunánál.

Esztergom történelmében

A víz az élet egyik legfőbb forrása: nemcsak az emberi élet elengedhetetlen része, hanem fontos a szerepe a növénytermesztésben és állattartásban is (nem beszélve az iparról és a kereskedelemről). Többek között ezért is lehetett, hogy az első fejlett civilizációk (mint Mezopotámia vagy épp Egyiptom) is nagy folyók mellett alakultak ki. Ennek fényében nem meglepő, hogy – a régészeti feltárások tanúsága szerint – Esztergom már a prehisztorikus időkben is lakott hely volt. A hely természetadta jelentőségeit felismerték a rómaiak is – az itt élő keltákat leigázva a Duna-szakasz legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. 10-20 kilométerenként erődítményeket építettek, amikben jelentős számú katona állomásozott. A rómaiak „Salus Imperii”-ként, azaz a birodalom oltalmazójaként tekintettek a folyóra. A várhegy keleti oldalán a kvádok ellen Solva néven castrumot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel. Solva lakóinak 121-ben Hadrianus császár római polgárjogot is adományozott, és itt írta a 2. század jelentős filozófusa, Marcus Aurelius császár az Elmélkedések 12. kötetét.
Tavaly nyáron ünnepeltük meg azt, hogy 1050 évvel ezelőtt Géza fejedelem állandó fejedelmi székhelyeként hivatkozott városunkra egy 973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlésre írott levelében. Esztergom rendkívüli adottságait felismerve a korábbi római erőd maradványaira építette fel hegyi kővárát valamint a Szent István vértanú kápolnát. A vár alatt létesült az az iparos- és kereskedőtelep, amely egyben a Duna hajóforgalmának vámolóhelyéül is szolgált. A középkorban a város lakossága elérte a tízezer főt, ami az európai nagyvárosok közé emelte a királyi és érseki székhelyet. 1075-ben pedig már rév kötötte össze a várost a Duna túloldalával.
Nem ez volt azonban az első híd a nagy Dunán: Már Kr. u. 170-ből is van írásos emléke az Esztergom és Párkány közötti dunai átkelésnek. Már Marcus Aurélius római császár uralkodása idején is itt keltek át a hódító római légiók. Amikor pedig 1075-ben Esztergom királyi székhellyé vált, a két part között már rév is működni kezdett, s I. Géza a garamszentbenedeki apátnak 10 hajóst adományozott a rév működtetésére, aminek használatát 1215-től kezdve II. Endre minden arrafelé közlekedőnek kötelezővé tette. Később, a török hódoltság alatt - 1585-ben - Szinán budai pasa megbízásából stabil hajóhidat építettek, ami csaknem 100 éven át kötötte össze a Duna két partját. Ez a híd végérvényesen 1683-ban pusztult el, a menekülő török csapatok terhei alatt.
A tatárok azonban más módon keltek át a folyón: Rogerius mester Siralmas éneke szerint a tatárok a Duna bal partjára érkeztek meg, de nem mertek átkelni a befagyott folyón. A városiak minden nap törték a jeget az ő oldalukon, de télre akkora fagy állt be, hogy a Duna több év után először teljesen befagyott. A tatárok még ekkor sem merészkedtek a jégre, hanem a Duna partjára vitték állataikat, és három napig őrizetlenül hagyva őket elvonultak. A magyarok három nap után a barmokat áthajtották a városba. Ezt látva a tatárok tudták, hogy biztonságos átkelni a folyón.
A törökök is nagy hasznát vették Esztergomnak: miután elfoglalták, az Oszmán Birodalom végvára, a szandzsákközpontja lett. Fontos szerepet játszott Buda védelmében, összekötő kapocs volt a Dunántúl és Felső-Magyarország között, ellenőrizte a Dunát is. 1587-re hidat építettek a Dunára, amely az 1594-re elkészülő erődrendszer része lett.
A város a 19. század elejére fontos regionális piacközponttá vált. Ebben nagy szerepet játszott a dunai kereskedelmi hajózás. 1842 tavaszán a repülőhíd helyett az érsekség hajóhidat állíttatott fel. A híd személyzete 6 főnyi legénységből, két pénztárosból, egy révmesterből, két vámcédulaszedő legényből és két ácsból állt. A hajóhíd 267 öl hosszú (507 méter), 27 láb (837 cm) széles volt, és 37 hajón nyugodott. Az Esztergom–Párkány közötti hajóhidat 1849-ben felégették, és 1851. május 29-én nyitották meg újra. „Az esztergomi hajóhídnak éppen akkora vámszabálya van, mint a milliókba kerülő Lánchídnak. A magas tarifa gátolja a város fejlődését. Az olcsóbb átkelés miatt például a helyi iparosok kézzel tolják át taligáikat a hajóhídon Párkányba.” – emlékezik meg róla az akkori városi újság.
Láthatjuk tehát, hogy Esztergom történelmét, gazdaságát hogyan formált és határozta meg a folyó. Ám a víz nem csak ad: gyakran el is vesz. Szeszélyes, kiszámíthatatlan, emiatt sokszor okozott gazdasági károkat és követelt emberéleteket is. 

Árvizek

A víz az élet egyik elemi feltétele. Aszály idején nehézséget jelent a víz biztosítása, de nagy gondot okoz, ha megáradt folyók elöntik a megművelt földeket, romba döntik a házakat. A Duna magyarországi szakaszán az Alpokban lehulló csapadék és a hóolvadás következtében évente két szabályos árvize van: a tavaszi jeges árvíz és a kora nyári zöldár. Az árvízvédelem legfontosabb feladata, hogy megakadályozza a medrükből kilépő folyók pusztítását, megvédje a folyó menti településeket, az ott élő embereket. Az árvíz kialakulásához vezethet a hegyvidéki erdők irtása. A fák árnyékoló hatásának hiányában gyorsabb a hóolvadás, a nagy sebességgel lezúduló hólé lemossa a talajt. A kopár sziklák sokkal kevesebb vizet tartanak meg, mint az erdő. Ezért hóolvadáskor,esőzéskor a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű víz elöntéssel fenyegeti az alsóbb területeket. A hegyvidékeken ezért nagy gondot kell fordítani az erdők újratelepítésére és a talaj védelmére.

Történelmi árvizek

Az egyik legsúlyosabb a pesti jeges árvíz volt 1838-ban. Kialakulását az okozta, hogy a megelőző kemény télben a Duna jege - több helyen torlódva - Bécsig rakódott fel. A felülről érkező olvadással indult árhullámok hatalmas jégtorlaszokat képeztek. A lezúduló víz - és jégtömegek Esztergomtól a Dráváig végigdúlták az árteret. Több, mint tízezer ház dőlt össze (Pesten és Budán a házak több mint fele) 3200 megrongálódott, életét vesztette 153 ember. Az egykori árvízkatasztrófák túlélői számára természetes volt, hogy maguk és utódaik számára megjelöljék, meddig is ért a nagy víz. A vízmagasságot általában a saját házukon, vagy ha az teljesen elúszott, valamilyen tartós építményen, hídpilléren, templom falán örökítették meg. Legtöbbször egy kéz mutatóujja bökött a rémisztő magasságra. Ilyen jelöléseket Esztergomban is több helyen láthatunk.

Noha a Duna hazai történetének legsúlyosabb árvizét pesti jeges árvízként ismerjük, annak első áldozata mégis Esztergom volt. Helischer József így emlékezett vissza: „…a Duna nálunk csekély vízzel december 21-én 1837 csak vékony jéggel hártyásodott bé, alább pedig Visegrádnál két nappal hamarább, még pedig alszéllel sűrű havazás közt állott bé. Az idő meglágyulván az 1838 március első napján a Duna áradni kezdett, és annyira megduzzadt, hogy március 5-én a városnak alacsonyabb utcáit már víz borítaná el, és 6-án itten a jeget is elindítaná, de a hír szerint Drávától Pestig szinte alszéllel béállott a Duna jege, feszesen állván, a fölülről lefolyt jég a visegrádi torkolatokban fennakadt, és azokat a felső jég hozta szálfák, szénabuglyák s kazalok annyira nevelték, hogy a folyásban meggátolt víz a felső dunai jéggel szaporítva, mely három nap alatt mind lejött és szabadon el nem uszhatván megfeneklett, majd egészen a Garamnak Dunába szakadásáig megrakodott szüntelen egész március 13-áig úgy dagadna, hogy minden eddigi árvizek közül a tett jelek szerint és ember emlékezetére a legnagyobbat, az 1809-eit is, még öt lábbal meghaladván az egész belső várost elöntötte...". Esztergom szabad királyi város 853 házából 630 pusztult el (74%) és további 89 rongálódott meg (10,4%).

Mikor beszélünk árvízről?

Esztergomban a vízmérce nullpontja: 100.920 mBf. A legkisebb ismert vízállás -21 cm, míg a legnagyobb 813 cm. Az árvízkészültségnek három szintje van: I. készültségi szint:    500 cm. Ebben az esetben a szakasz-védelemvezetőnek be kell járnia az adott szakaszt és meg kell vizsgálnia a védművek, zsilipek, illetve egyéb műtárgyak állapotát. Ameddig a készültség fennáll, addig 12 órás nappali őrszolgálatot kell tartani, valamint a vízállásokat naponta legalább két alkalommal (6 és 18 órakor) - ha szükséges többször - le kell olvasni, fel kell jegyezni és jelenteni kell. A II. készültségi szint: 600 cm, ilyenkor éjjel-nappali őrszolgálatot kell tartani, valamint a vízállásokat naponta négy alkalommal - 6, 12, 18 és 24 órakor - le kell olvasni, fel kell jegyezni és jelenteni kell. A III. készültségi szint: 650 cm, amikor is a védmű azon pontjaihoz és műtárgyaihoz, ahol annak állékonyságát súlyosan veszélyeztető jelenséget észlelnek, vagy az árvízvédekezési terv szerint arra lehet számítani, oda vészőröket kell állítani. A készültség tartama alatt a vízállásokat kétóránként (páros órákban) le kell olvasni, fel kell jegyezni és jelenteni kell.

Gát

Látjuk tehát, hogy a Duna mennyire fontos és hasznos, ugyanakkor mekkora veszélyforrás is. Épp ezért fontos, hogy az árvízvédelem megfelelő és hatékony legyen. Ez a probléma régóta égető kérdés Esztergomban – legutóbb épp karácsony környékén ijesztett ránk a víz. Ekkor örülhettünk csak igazán annak, hogy már 2023. november 2-án a Magyar Közlönyben megjelent a Kormány 1479/2023. (XI.2.) Korm. határozata az Esztergom árvízvédelmi fejlesztése I. ütemének megvalósítása érdekében szükséges kivitelezési feladatok pénzügyi forrásának biztosításáról. A források ütemezése – és így a fejlesztés is – 3 ütemben fog megtörténni 2024 és 2026 között évente.

Esztergom Megyei Jogú város belterületét jelenleg 3363 m hosszúságú árvízvédelmi fővédvonal védi. Jelen beruházás során a Mária Valéria híd és a Prímás-szigeti rámpa között fog megvalósulni a védvonal az alábbiak szerint: 1426 m-en árvízvédelmi védmű fog kiépülni, melyből 286 m árvízvédelmi töltés lesz, 1140 m pedig parapetfal és/vagy támfal. 1426 m hosszban töltéskorona aszfalt és térkőburkolat építésével fog megvalósulni többek között a Mária-Valéria híd és a Mahart állomás közötti szakaszon, a Prímás sziget, Mahart kikötő és a Palkovics pad között kivitelezés parapetfallal, mobilgát rendszerrel, töltéskorona aszfalt és térkő burkolat építéssel, a Palkovics pad Prímás sziget, csónakleeresztő rámpa közötti kivitelezés parapetfallal, mobilgát rendszerrel, töltéskorona aszfalt és térkő burkolat építéssel. 286 m-es szakaszon pedig szerkezetes árvízvédelmi töltés fog épülni. A tokodi csatornaőrtelepen vagyonvédett, daruzható konténertároló fog kiépülni 18 db konténerhez. A projekt szerves részét képezi a természetvédelmi kompenzáció, melynek során 1,1 ha-on lesz erdőtelepítés, 3,1 ha-on szelektív irtás és 11,2 ha-on élőhelyfelújítás.  

2024 január 17-én pedig a munkaterület átadásával megkezdődött végre a régóta várt nagyberuházás, melynek során a tervek szerint 3 év leforgása alatt elkészül az esztergomi gát!