6 órája
1956 őszén a magyar nép történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye zajlott: a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás elleni forradalom. Október 23-án indult el az a szabadságharc, amely néhány nap alatt az egész országot lángba borította, és a világ figyelmét Magyarországra irányította.
Bár a szovjet vezetés eleinte ígéretet tett a csapatok kivonására, ez soha nem történt meg. Nagy Imre, az új miniszterelnök november 1-jén bejelentette Magyarország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépést, valamint az ENSZ-hez fordult segítségért. A világ azonban néma maradt.
November 4-én hajnalban megindult a szovjet invázió: páncélosok és katonák özönlötték el az országot. Reggel 5 óra 20 perckor Nagy Imre rádióbeszédben tudatta a nemzettel:
„Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt.”
A túlerővel szemben a magyar harcosok – fiatalok, munkások, katonák és civilek – hősiesen védekeztek a főváros utcáin: a Széna téren, a Corvin közben, Óbudán, Kőbányán és Csepelen is napokig folytak a harcok. Az utolsó ellenálló gócok csak november 11-én hallgattak el.
A forradalom leverését követően megtorlások, letartóztatások és kivégzések sora következett. Százezrek menekültek Nyugatra, több ezer magyar vesztette életét, és még többen kerültek börtönbe.
A mai napot 2013-ban nyilvánította hivatalosan is Nemzeti gyásznappá a magyar kormány, hogy méltóképpen emlékezzünk azokra, akik életüket áldozták a szabadságért, és hogy soha ne feledjük: a szabadságért folytatott küzdelem emléke nem halványul el.
Az áldozatok között volt Mecséri János ezredes, az esztergomi 7. számú gépesített hadosztály parancsnoka is.
1920-ban született Győrben, szerény munkáscsaládban. Lakatostanonc volt, majd a második világháborúban katonai szolgálatot teljesített, 1945-ben amerikai hadifogságba esett. 1948-ban önként jelentkezett tiszti iskolára, később Moszkvában, a Sztálin Akadémián tanult. 1954-től Esztergomban szolgált, majd 1956-ban már hadosztályparancsnokként irányította alakulatait.
A forradalom napjaiban parancsra több alegységét Budapestre küldte a rend fenntartására. Október végén a budai körzet parancsnokává nevezték ki, majd november 3-án ő vezette azt a magyar biztosító egységet, amely a szovjet delegációt kísérte a tököli tárgyalásokra. Itt Maléter Pállal együtt őt is elfogták és Kárpátaljára hurcolták.
Mecséri Jánost 1958-ban „szervezkedés vezetése” vádjával halálra ítélték és november 15-én kivégezték. Harmincnyolc éves volt.
A per során minden felelősséget magára vállalt, és kérte, hogy tiszttársait mentsék fel, hiszen mindannyian parancsot teljesítettek – de kérését nem teljesítették.
