Trianon 100

2020. június 04. 08:12 csütörtök

Esztergom városa június 4-én, 16:30-kor néma főhajtással emlékezik a trianoni döntés 100. évfordulójára a Horváth Géza soron található Trianon emlékműnél. 

 

Illyés Gyula: A Dunánál Esztergomban


  1.
Az ott a határ. Nézd az alkony 
pírjában lent a vén Duna 
úgy vöröslik, mint a térképen 
határok piros vonala.
 
A tárt rét közepén a régi 
ködlõ rejtelem, ott halad 
elevenen, mint mesebéli 
állat, a fényes fák alatt.
 
A határ, határ, egy darabka 
s nagy láncból mellyel magát 
gúzsba kötteti újra s újra, 
ha feleszmél is a világ.
 
A határ, határ. Európa 
tág mezein a néma jel, 
amelyen innen élni, halni, 
tulnan gyûlölni, ölni kell.
 
Az árva nemzetek körül a 
sötét folt... Mintha vádolón 
vér szivárogna, áruló vér 
megannyi haldokló alól. 
 
 
        2. 
Országom határa! - Túlnan 
kis házak ülnek meglapultan, 
nyakát nyujtva a zsuppos nyájból 
egy vén gémeskút visszabámul.
 
Országom határa! - Földem 
határa, melybõl nevelõdtem, 
mely táplált illattal és fénnyel 
szavak ropogó jóizével 

És ahol most fû, virág, hogyha 
néven nevezem, bólogatva 
néz vissza reám, emlékeztet, 
megannyi ismerõs tekintet.
 
Országom határa! - melyben 
jogom van fennen énekelnem, 
hol hangom otthonosan rebben 
, mint jó visszhangzású teremben.
 
Melynek én is, ha nyelvem bírja, 
szívbeli, zengõ akaratja, 
követe lehetek, kiáltva 
kiáltó szava a világba.
 
Minden árok és határ ellen, 
minden átok és csaták ellen, 
minden ellen, mi gátat vethet 
mi bátor, tisztuló szívünknek!
 
        3. 
Motorzúgás és dal is átjön 
csempész-áruként a vízen, 
bokrok közt, habról habra szökve 
és fegyverek közt ügyesen.
 
Nagy ívben át a felhõk 
napfény ûzte árnyékai, 
váltakozva hullnak a kettõs 
partra az ég játékai.
 
Csupán a híd áll mozdulatlan, 
két ország között idegen, 
kitárt karokkal ég és föld közt, 
mint a holt Krisztus mereven.
 
Jobbról és balról életosztó 
tenyerét szögek verik át, 
fáradtan õrzik itt is, 
ott is elárvult néma katonák.
 
Itt is, ott is csillogó ifjú 
szuronyok, - ide érezem 
kamasz vágyukat: tüzes csókkal 
ütni át békés szívemen.