Balassa Bálint halála

2020. május 30. 16:57 szombat

„Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.”

Balassa Bálint: Egy katonaének

1594 augusztusában, az itt még ilyenkor is friss levegőben szomorú menet tartott a Magas-Tátra nyugati végén magasodó Kriván alatt elterülő kis falu, Hibbe felé. Balassa Bálint úr holttestét hozták, akit nem sokkal utána elhunyt öccsével, Balassa Ferenccel együtt temetnek el a település kegyúri templomában található családi sírboltba, szüleik, gyarmati Balassa János és lekcsei Sulyok Anna mellé.

Balassa Bálint, a nyughatatlan, rakoncátlan vérű, féktelen indulatú, szeszélyes, az élet örömeit habzsoló vitéz és költő 1594. május 30-án, 39 évesen adta vissza lelkét teremtőjének Esztergomban. Ez a nap abban az évben pünkösd hétfőjére esett.

Elhunyt a vitéz, aki nemzete ügyéért elszántan harcolt, a költő, aki a magyar nyelvű reneszánsz költészet első kiemelkedő művelője volt.

Esztergom, amely ebben az évben már 51 éve, 1543 óta török kézen volt, az Oszmán Birodalom legészaknyugatibb erődje, így érthető, ha az 1591 óta érlelődő, majd két évvel később a Habsburg és az Oszmán Birodalom között kitört háborúban (amely később a 15 éves háború nevet kapja), az osztrák-német-magyar és egyéb nemzetiségű katonákból álló birodalmi sereg  igyekezett elfoglalni a stratégiai helyen álló várat.

A Mátyás főherceg által vezetett, mintegy 50 ezer főnyi sereg május 4-én ért Esztergom alá, május 5–7-én kelt át a Dunán és keleti irányból megkezdték a vár lövetését. A seregek hídfőállása Esztergom-Szentkirályon volt. Május 7-re Mátyás főherceg serege körülzárta a várat, réseket lőttek a várfalon, és 14-től folyamatosan rohamozták a várat. A Víziváros városfalának azon a részén, ahol a fal napnyugat felé fordul, 18-án már 15 lépésnyi széles rést lőttek. Ezen a résen keresztül május 19-én történt az a sikertelen roham, amelyben Balassa Bálint is megsebesült. 

A kortárs történetíró, Istvánffy Miklós feljegyzése szerint: „az ostromot vezető Mátyás főherceg a vezérek tanácsának engedve a Kurtz-féle ezredből 800 katonát választott ki azzal, hogy az említett nyíláson át behatoljanak. Ezek vezetőinek önként ajánlkoztak Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc, Praun, a komáromi kapitány és maga Engelhart Kurtz is. A támadás május 19-én történt meg, azonban a rohamozókat mintegy kétezer török sorfala és golyózápora fogadta, úgy, hogy a szörnyű öldöklésben legalább 200 ostromló meghalt. A támadók kénytelenek voltak meghátrálni. Maga Pálffy és mások is, akik a repülő lándzsák, robbanó cserépgránátok és golyózápor közt életüket kockáztatták és csak úgy menekültek meg, hogy egy kőből készült emlékmű mögött húzódtak meg. Ekkor sebesült meg Balassi Bálint is, kinek mindkét combját ólomgolyó ütötte át anélkül, hogy csontot sértett volna, és néhány nap múlva meghalt.” 

Balassa Zsigmond, a költő unokatestvére pedig a következő bejegyzést tette családi bibliájába: „Anno 1594 die 19. Maii Esztergom vára vívásakor, midőn ostromnak mentenek az vízvárnak, lőtték meg Balassa Bálint Uramot az ostromon. Minden két combján átalment az golóbis, de csontot és ízet nem sértett. Vesztette az barbély, Mátyás hercegé, nem akarván szót fogadni az magyar barbélyoknak és holt meg hertelen die 30 eiusdem.” 

A források alapján tehát a költőt a Víziváros dél-nyugati sarkánál, a Hévíz-fürdő tornya mellett – már a városfalon belül –, a mai Katona István utca 4–6–8. számú házak közti sikátorok táján érte a halálos sebet okozó lövés.

Balassa Bálintra két emlékmű is emlékezteti az utókort: szobra a Várhegy lábánál, a tanítóképző előtt áll, emléktáblája pedig a Kis-Duna sétány és a Katona István utca sarkán található. A 2004. május 29-én felavatott márvány emléktáblán a következő felirat olvasható: „E hely közelében a Víziváros ostrománál kapott halálos sebet 1594. május 19-én Kékkői és Gyarmathy Balassa Bálint költő, végvári katona, a magyar nyelvű líra európai rangú megteremtője. Meghalt 1594. május 30-án.”