Cambrai

A hivatalos kapcsolat kezdete 1992; az elmúlt több mint másfél évtizedben széleskörű kapcsolatrendszer alakult ki a két város között.

Cambrai

Népessége: 33 004 fő (2015)

Cambrai története
A települést először a római korban, a 4. század közepén említették Camaracum néven, a nervik városaként, akiknek a központja Bagacumban (a jelenlegi Bavay) volt abban az időben. A 4. század közepén az észak felől fenyegető frank támadások ellen a rómaiak erődöket építettek a Köln, Bavay, Cambrai, Boulogne út mentén. Így Cambrai fontos stratégiai szerepet kapott. Az 5. század elején a város lett a nervik adminisztratív központja Bavay helyett, talán mert az utóbbi túlságosan ki volt téve a frankok támadásainak, ennek következtében túl sok károsodás érhette. A kereszténység hozzávetőleg ugyanebben az időszakban terjedt el a városban, a nervik Superior nevű püspökét említik a 4. század közepén, akiről azonban semmi közelebbit nem tudunk.
430-ban a száli frankok Hosszúhajú Chlodion vezetésével elfoglalták a várost. A 6. század elején rokonaitól való megszabadulás útján I. Chlodvig kezdett hozzá a frank királyságok egyesítéséhez. Ezen rokonok egyike volt Ragnacharius, aki egy apró királyságot irányított Cambraiból.
870-ben a normannok pusztították el a várost.
A középkorban a cambrai-i egyházmegye Lotaringiának ahhoz a részéhez tartozott, mely különféle hányattatások után 940-ben német uralom alá került és 941-ben I. Ottó német-római császár biztosította Cambrai püspökének mindazokat a kiváltságokat, melyeket korábban a frank királyok biztosítottak. A cambrai-i egyházmegye a középkorban óriási hatókörrel rendelkezett. Területe hozzávetőleg egybeesett Brabant megyével (Brüsszel és Antwerpen is területéhez tartozott), magába foglalta Németalföld középső részét. A püspökségnek korlátozott világi hatalma is volt.
A kalandozó magyarok Bulcsú horka vezetésével 954. április 6-án ostromolták meg Cambrait, amelynek erős római falait Fulbert püspök védte. Háromnapi rohamozás után a magyarok számára kudarccal végződött az ostrom.
1007-ben II. Henrik német-római császár Cambrai püspökét hatalommal ruházta fel Cambrésis grófság felett, így a püspök lett a grófság tizenkét főrendjének a hűbérura.
Árpád-házi Szent Erzsébet arany és ezüst adományt küldött a városnak, segítve a régi, háborús és természeti károktól már akkor megviselt katedrális szentélyének megépítését. A katedrális levéltára szerint de Fontaine cambrai-i püspök, aki Szent Erzsébet halálakor a frankfurti udvarban tartózkodott, magához vette, majd eljuttatta a hercegnő szívét Cambraiba, Erzsébet végrendeletének megfelelően. Az ereklyét a székesegyház főoltárába helyezték, s ott őrizték az 1235. november 19-ei szentté avatásig. Ma a kereszthajóban egy ablakfestmény látható a szent ábrázolásával. Az egyik belvárosi utcát eredetileg Rue Sainte Elisabeth-nek nevezték, de később – cambrai-i születése miatt – mégis Louis Blériot utcának keresztelték át. A városvezetés kárpótlásul emléktáblát helyezett el az utcában, s így a cambrai polgárok a franciák átlagismereteit tekintve jóval tájékozottabbak arról, ki is volt magyarországi Erzsébet.
II. Fülöp spanyol király kérésére 1559-ben új érseki széket hoztak létre Malinesből (Mechelen) és 11 másik egyházmegyéből annak érdekében, hogy ez elősegítse a küzdelmet a reformáció ellen. Ez a változtatás nagymértékben korlátozta a cambrai-i egyházmegye határait, ezért Cambrait kárpótlásképpen szintén érseki székké tették, melynek a saint-omeri, a tournai-i és a namuri püspökök lettek a segédpüspökei.
A város védműveinek kiépítése a középkorban is folytatódott. Annak ellenére, hogy részben még középkori erődítésekkel rendelkezett, spanyol védői két francia ostromot (1649-ben és 1657-ben) is sikerrel vertek vissza a 17. században. Harmadik alkalommal azonban XIV. Lajos francia király személyes részvétele mellett, Vauban hadmérnök irányításával 1677. április 5-én a francia csapatok bevették a várost. Következő évben a terület 630 év után hivatalosan is újra francia fennhatóság alá került.
Fontos megemlíteni Cambrai nagyszerű zenetörténetét, különösen a 15. század jelentős ebből a szempontból. Az itteni székesegyház zenei központ szerepét töltötte be egészen a 17. századig, itt voltak Németalföld legélénkebb zenei intézményei, a burgundiai iskola számos zeneszerzője vagy itt nőtt fel és tanulta mesterségét e városban, vagy ide tért vissza tanítani. 1428-ban Luxemburgi Fülöp kijelentette, hogy az itteni székesegyház a legnagyszerűbb az összes keresztény közül, mivel olyan kitűnő az éneklés, oly fényes, és harangjai oly édesen szólnak. A 15. század leghíresebb európai zenésze, Guillaume Dufay a székesegyházban tanult 1409 és 1412 között, majd számos Itáliában eltöltött év után 1439-ben ide tért vissza. Más olyan zeneszerzők, mint Johannes Tinctoris és Ockeghem is Cambraiba jöttek tőle tanulni. További, a székesegyházban tanult híres 15. századi zeneszerzők voltak: Nicolas Grenon, Alexander Agricola, Jacob Obrecht. A 16. században pedig Philippe de Monte, Johannes Lupi és Jacobus de Kerle működtek falai között. Mivel a viszonylag közeli Brugge idővel elvesztette észak-európai gazdasági központ szerepét, ezért a környező területek is szegényebbé váltak, ezzel együtt a kulturális élet is hanyatlott. A székesegyház 1796-ban a francia forradalom során megsemmisült, de a levéltára megmaradt, jelenleg Lille-ben őrzik anyagát.
Az 1802-es cambrai-i konkordátum visszaminősítette Cambrait egyszerű püspökséggé, mely a párizsi érsekség alá lett rendelve. 1841-ben azután ismételten érsekséget szerveztek Cambraiból, melynek Arras lett a segédpüspöksége.
Az első világháborúban a város közelében zajlott a cambrai-i csata 1917. november 20. és december 3. között, mely a tankok első tömegesen történő sikeres alkalmazásáról nevezetes.

Látnivalók
- Harangtorony a 15. századból (62,5 méter magas), egyike annak a 23 régióbeli toronynak, amelyek 2005-ben felkerültek a Világörökségi Listára.
- Charles Quint citadella
- Cambrai-i Notre-Dame de Grâce katedrális
- Saint-Géry templom (egykori Saint-Aubert apátság), a város egyik legrégibb történelmi emléke
- Spanyol-ház a 16.századból

Testvérvárosai
Houma – Louisiana, Amerikai Egyesült Államok
Châteauguay – Québec, Kanada
Kamp-Lintfort – Németország
Esztergom – Magyarország
Gravesend – Kent, Anglia, Egyesült Királyság

Esztergom és Cambrai
Esztergom kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének egyik tagja francia testvérvárosunk, Cambrai. A hivatalos kapcsolat kezdete 1992; az elmúlt csaknem három évtizedben széleskörű kapcsolatrendszer alakult ki a két város között. Ebben igen fontos szerepet tölt be a mindkét városban jól működő, testvérvárosi baráti társaság. A baráti társaságok elhivatottan szervezik, koordinálják a civil szervezetek, iskolák, sportszervezetek, művészek, kórusok együttműködését. Az elmúlt években több középiskola között épült ki testvériskolai kapcsolat, rendszeresek a kölcsönös látogatások, tapasztalatcserék. Az iskolák együttműködése a diákbarátságokon és a nyelvtanuláson túl a pedagógusoknak is hasznos és fontos tapasztalatokat nyújt a francia oktatási rendszerről, összehasonlítási lehetőséget ad a magyar pedagógiai irányzatokkal. A kapcsolódó szervezetek közt kiemelkedő jelentőséggel bír a kerékpárosok, teniszezők, rögbisek és a judósok sportbarátsága, versenyei.
A kultúra terén is jellemzőek közös programok, pl. 2003-ban színvonalas kiállítást rendezhettünk az esztergomi vár Rondellájában, a kiállítás anyagául a testvérvárosok művészeinek művei szolgáltak. Ilyen alkalmakkor bevált szokás, hogy az elkészült művekből kölcsönösen egymásnak adományoz a két város, egy esztergomi művet Cambrai-nak, s egy cambrai-i alkotást Esztergomnak.

A város honlapja: https://www.villedecambrai.com/