Név

Átadva

Határozat

Klinda Magdolna

2006. február 4.

35/2006.(I.19.)

Meggyes Miklósné

2006. február 4.

35/2006.(I.19.)

Stróbl László

2006. február 4.

35/2006.(I.19.)

Szalkai Istvánné

2006. február 4.

35/2006.(I.19.)

Bányai Mátyás

2007. február 17.

531/2006.(XII.15.)

Besey Gyula

2007. február 17.

531/2006.(XII.15.)

Dr. Gaál Endre

2007. február 17.

531/2006.(XII.15.)

Müllner VIlmosné

2007. február 17.

531/2006.(XII.15.)

Besey Gyula középiskolai tanár

2008. február 2.

918/2007.(XII.14.)

Németh Mária

2008. február 2.

918/2007.(XII.14.)

Papp Antalné

2008. február 2.

918/2007.(XII.14.)

Tuschinger Lászlóné

2008. február 2.

918/2007.(XII.14.)

Tóth Péterné

2009. február 7.

860/2008. (XII. 11.)

Recska Mária Valéria

2009. február 7.

860/2008. (XII. 11.)

Pásztó András

2009. február 7.

860/2008. (XII. 11.)

Tóth Sándor

2009. február 7.

860/2008. (XII. 11.)

Adorján Istvánné

2010. június 4.

773/2009. (XII. 10.)

Bánhidy László

2010. június 4.

773/2009. (XII. 10.)

Major Miklósné

2010. június 4.

773/2009. (XII. 10.)

Szekeres János

2010. június 4.

773/2009. (XII. 10.)

Kotz István 2018. június 1. 310/2018. (IV.26.)
Sándor Józsefné 2018. június 1. 310/2018. (IV.26.)
Jobbágy Tiborné 2018. június 1. 310/2018. (IV.26.)
Batyik István 2018. június 1. 310/2018. (IV.26.)

 

Majer István (1813–1893) Mocsonokon született, 1834-ig bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott Nagyszombaton, ahol négy társával együtt magyar nyelvgyakorló egyesületet alapított.  1836-ban szentelték pappá, egyházi, pedagógiai, népszerűsítő íróként, grafikusként ismert. 1836-ban Muzslán és Esztergomban volt káplán. 1842-ben az esztergomi érseki tanítóképző intézeti tanára volt, 1849 – 51-ben pedagógiát tanított a Magyar Királyi Tudományegyetemen Pesten. 1857-ben kürti plébánossá nevezték ki, 1866-ban esztergomi kanonok, majd címzetes apáttá és pápai prelátussá nevezték ki. Ő alapította az első pesti bölcsődét. 1885-től a főrendiház tagja volt, 1889-ben káptalani nagyprépost, 1891-ben káptalani helytartó lett. Számos rézmetszetet készített, népdalokat, tájszavakat, szójárásokat gyűjtött. Pedagógiai munkássága kiemelkedő. Nevéhez köthető: Népneveléstan (Buda, 1844); Színdarabok az ifjúság számára (Pest, 1846); Mesterképző intézeti növendékek számára (1847); Egészségtan a nép számára (Esztergom, 1847); A magyar

képezdék reformja (Esztergom, 1848); Népszerű egyházi beszédek (I – II., Pest, 1849 – 51); Vezérkönyv az állat- növény- és ásványtan oktatásában (1853); Milyen legyen a néptanoda? (Udvard, 1858)