Kaposi Endre (Zalaegerszeg, 1939. január 7. – Esztergom, 2017. november 13.) Esztergom város díszpolgára, magyar képzőművész, festő, művészeti író válogatott műveiből nyílt kiállítás a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában.

A tárlat megtekinthető március 30-ig, 9 és 17 óra között. Szünnap: kedd. Vízeum, Esztergom, Kölcsey u. 2.

Kaposi Endre életrajza

Kaposi Endre 1939. január 7-én született Zalaegerszegen. Általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd szakmát tanult Budapesten. 1959-óta él Esztergomban. 1962-ben szerezett tanítói oklevelet az Esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben, és általános iskolai tanítóként dolgozott a lábatlani 1.számú majd a sárisápi általános iskolában.

1968-ban a Pécsi Tanárképző Főiskolán rajztanári oklevelet szerezett. Mesterei Kelle Sándor és Soltra Elemér voltak. Ugyanez év augusztusától az esztergomi Bottyán János Gép-és Műszeripari Technikum rajztanára lett. A technikum megszűnését követően 1970-ben pályázat útján tanársegédi kinevezést nyert az Esztergomi Felsőfokú Tanítóképző Intézet rajz szakcsoportjába.

1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányaimat az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar filozófia szakán. 1981-től Esztergomban az időközben főiskolává átszervezett Tanítóképző Vizuális-nevelés Tanszékének adjunktusa majd docense lett. 1985-ben kinevezték a főiskola tudományos és oktatási főigazgató helyettesévé, 1986-ban pedig főigazgatói megbízást kapott. Ezt a funkciót öt éven át töltötte be. Időközben főiskolai tanári címet szerezett. 1991-ben lemondott főigazgatói címéről, de még öt éven át a Vizuális-nevelési Tanszék vezetője volt. 1995-ben rokkantsági nyugdíjba ment.

A rajz szakkollégium keretében a főiskolán a rajzolás-festés, a műalkotás elemzés-és művészettörténet, az esztétika valamint az ábrázoló geometria tantárgyakat oktatta. Az Országos Pedagógiai Intézet Vizuális-nevelés Tanszékének felkérésére részt vett az általános iskolai tanterv fejlesztési munkálataiban és több lektori megbízásnak tett eleget. Az Oktatási Minisztérium felkérésére bekapcsolódott a tanítóképző főiskolák tantervfejlesztési munkálataiba. A Leonardo Program keretében megszervezte és vezette a főiskolán az esztergomi József Attila általános iskolával közösen indított "Integratív esztétikai nevelési modell az ált. iskola alapozó szakaszában és a tanítóképzésben" című kísérleti programot. Főigazgatói működése idején indult meg a főiskolán a művelődésszervező, a szociálpedagógia, valamint a kétszakos óvodapedagógus-tanító szakos képzés. Ekkor épült meg a főiskola új kollégiuma, új tornacsarnoka, aulája és könyvtára. Az intézmény ekkor vette fel Vitéz János nevét.

Tudományos kutatási területei: fotóesztétika, fotótörténet, művészettörténet és helytörténet. E tárgykörökben jelentős művészetírói munkásságot is kifejt, tanulmányai a Művészet és az Új Forrás című folyóiratokban, illetve önálló kiadványokként jelentek, jelennek meg. Első elnöke volt az újra indított "Esztergom Évlapjai" című évkönyv szerkesztő bizottságának. Tíz éven át titkára volt az újjászervezett Esztergomi Balassa Bálint Társaságnak. Dolgozott az "Esztergom és Vidéke" című helyi lap szerkesztőségében.

1962 óta kiállító művész. A ’60-as, ’70-es évek fordulójától kisméretű, szűk motívumkincsre redukált, lírai atmoszférát sugárzó olajképeket festett, majd kollázsokat készített. Később, a ’90-es években a hétköznapi életben használt tárgyakból, hulladékelemekből, különféle alkatrészekből kisplasztikákat, assamblage-okat készít (Kronogrammák).

Tagja volt a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és alapító tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, melynek két cikluson át választmányi tagja volt. Szervezője és megszűnéséig vezetője volt a fiatal esztergomi művészek 1968-ban alakult "Sigillum" csoportjának. Alapító tagja és tíz éven át titkára-, ma pedig elnöke az Esztergomi Művészek Céhének. Több mint harminc önálló tárlata volt, és mintegy 100 csoportos kiállításon szerepelt itthon és külföldön.

Kaposi Endre munkásságát Esztergom Város Önkormányzata 1998-ban Pro Urbe Esztergom kitüntetéssel és 2010-ben Babits Mihály-díj „Esztergom Kultúrájáért” díjjal, 2015-ben pedig Esztergom díszpolgára címmel is elismerte.