Semmelweis Ignác születésnapján tisztelgünk az egészségügyi dolgozók, így többek között orvosok, mentősök, nővérek, szakápolók, asszisztensek, gyógyszerészek előtt.

Az idei esztergomi ünnepet június 29-én tartották a vár lovagtermében, ahol Pro Urbe Esztergomért- és Gönczy Béla-díjat adományoztak a kiemelkedő munkássággal bíró egészségügyi dolgozóknak.

Az Esztergom Város Önkormányzata által szervezett rendkívül családias, meghitt hangulatú eseményen Bánhidy László alpolgármester többek között azzal köszöntötte az ünnepség résztvevőit, hogy az egészségügyi dolgozók azok a pótolhatatlan szakemberek, akikkel mindenki találkozik életében többször is, és akik azon fáradoznak, munkálkodnak, hogy meggyógyuljunk s így teljesebb életet élhessünk.

Az idei Semmelweis Napon a Vaszary Kolos Kórház számos szakembere kapott oklevelet, négy esztergomi orvos pedig díjban részesült.

Pro Urbe Esztergomért-díjat kapott dr. Söröss Jenő, Gönczy Béla-díjat kapott dr. Gréger Ottília, dr. Bense Tamás és dr. Tőrös Péter.

A díjazottakat Tóth Tamás, Tordayné Vida Katalin, dr. Pák Péter és dr. Kanász Gábor méltatták. Pro Urbe Esztergomért-díjat azon személyeknek adományozzák, akik szakterületükön végzett munkásságukkal kiemelkedő módon járultak hozzá a város gyarapodásához.

A Gönczy Béla – Esztergom Egészségéért-díjat pedig azoknak adományozzák, akik szakterületükön végzett munkásságukkal kiemelkedő módon járultak hozzá az egészségügy színvonalának felemeléséhez.

A Semmelweis Nap egyben arra is alkalom volt, hogy az egészségügyi dolgozók helyi társadalma fejet hajtson a nemrég elhunyt dr. Binder Ágota gyermekorvos és dr. Lassú Imre háziorvos emléke előtt. Az ünnepséget a különböző díjak, oklevelek átadása mellett zenés és prózai betétek tették emlékezetessé. 

Dr. Söröss Jenő életrajza

Dr. Söröss Jenő 1962-től dolgozik Esztergomban. Munkáját a helyi kórházban – akkor Esztergom Város Egyesített Kórháza – kezdte az urológiai osztályon. Szakvizsgáját követően 1968-tól körzeti orvosként dolgozott tovább szintén Esztergomban, Szentgyörgymezőn. Évtizedeken át dolgozott a Béke téri rendelőben, mai szemmel nézve mostoha körülmények között. Ennek ellenére feladatát folyamatosan, magas szakmai színvonalon látta el. A híresen alacsony fizetések miatt családja érdekében mellékállásokat vállalt. A Medicor, az Alugrafika és a Határőrség üzemorvosa volt. A városi Büntetés Végrehajtási Intézetben húsz évig polgári alkalmazottként látta el az egészségügyi feladatokat, amit az intézmény a „Hazáért Érdemérem” arany fokozatával hálált meg. A kezdeti körzeti orvosi státuszt a rendszerváltást követően az egészségügyet azóta is folyamatosan alakító reformok mind megnevezésében, feladatkörében mára családorvossá változtatta. A korábbi rendszer állóvize után teljesen új szemlélettel, elvárásokkal és lehetőségekkel kellett szembenézni. Dr. Söröss Jenő az alkatából fakadó tettrekészségével már a formálódó reformok előtt belefogott egy szokatlan vállalkozásba, miszerint a régi, rendelésre gyakorlatilag alkalmatlan városi rendelő helyett önerős beruházással a körzet szívében, betegeinek ezáltal jobban megközelíthető helyen létesített egy új, a mai elvárásoknak megfelelő háziorvosi rendelőt. A szokatlan lépéssel szakmai körökben még nem tudtak mit kezdeni, - akkori felettese szerint „megelőzte a korát”- de az idő végül őt igazolta. Mára csaknem minden kolléga privatizált, saját rendelőben dolgozik. Az alapellátásban szinte minden betegséggel találkozik, vagy találkozhat az orvos. Kialakul egy interdiszciplináris gondolkodás és a képzettséget is ehhez kell igazítani. A nyugati orvoslás mellett érdeklődését az akupunktúra keltette fel, melynek alkalmazására 1986-ban Dr. Johannes Bischko professzornál - Wiener Allgemeine Poliklinik - szerzett képesítést. Főleg mozgásszervi, pszichoszomatikus, addikciós betegségekben kiegészítő kezelésként ért el vele sikereket. Az új kor elvárásainak megfelelően 1996-ban szakvizsgázott háziorvostanból. Érdeklődési köre hosszú évtizedek óta a képzőművészet, irodalom. Barátai, páciensei között is számos művész található. Ötven éves praktizálása alatt személyes kapcsolatok is kialakultak, számos barátság született munkája során. A körzetben működő civil körök kezdeményezésére és meghívására több egészségmegőrzéssel, tanácsadással foglalkozó előadást tartott, melyek a kötetlen, informális beszélgetésekkel tovább mélyítették a személyes és az orvos-beteg kapcsolatot. Azután, hogy feleségével a körzetben telepedett le, máig tevőlegesen is szívén viseli lakókörnyezete fejlődését, jobbítását. A praktizálást betegei megelégedésére ma is, nyolcvanegy évesen aktívan folytatja. 

Dr. Gréger Ottília életrajza

Fertőszéplakon született, 1939. május 3-án. Egyetemi tanulmányait Budapesten 1962-68 között végezte, előtte két évet dolgozott nővérként a II. Belgyógyászati Klinikán. 1968 szeptemberében kezdett dolgozni a dorogi Belgyógyászati osztályon, 1973-ban belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett, majd egy évet sáv főorvosként dolgozott a dorogi szakrendelőben. 1974-től a dorogi Röntgen Osztályon folytatta pályafutását, a szakképesítés megszerzését követően szakorvosként a dorogi és esztergomi Röntgen Osztályon egyaránt dolgozott. 1983-88 között a dorogi, 1989-től 2001-ig, nyugdíjba vonulásáig az egyesített Röntgen osztály vezető főorvosa volt. Szakmai munkáját mindig nagy igényességgel és alapossággal végezte. Vezetése alatt több szakorvos nevelődött ki az esztergomi osztályon. 1984-től az ultrahang helyi úttörőjeként vezette be ezt az akkoriban még alig ismert és ritka diagnosztikai módszert, oktatta szakmabeli és társ szakmák képviselőit a szonográfia rejtelmeire. A képi diagnosztika mellett máig széles körben tájékozott a klinikai tanok terén is. Közeli és távolabbi munkatársai szakmai tudása mellett tisztelték egyenességét, következetességét. Munkabírása, betegekkel szembeni empátiája nemcsak intézményi szintén volt híres. Munkatársait tisztelte, szükségben önzetlenül a mai napig segíti, de mindig megkövetelte a rendet és pontosságot elsősorban önmagától. Irodalmi, zenei műveltségével kevés kolléga tudta felvenni a versenyt. Távozásával nagy űrt hagyott a kórház életében. Egyik kedvenc mondása sokáig olvasható volt a Röntgen Osztály ajtaján: A stílus maga az ember.

Dr. Bense Tamás életrajza

Bense Tamás 1947. augusztus 13-án született Esztergomban, egy orvos család harmadik gyermekeként. Édesapja, a legendás belgyógyász, Dr. Bense Imre az esztergomi Prímás, az esztergomi Ferences Rendház és Kollégium mellett a város és vonzásköre orvosa volt. Az ő példamutatása és elkötelezettsége is erősen befolyásolta fia pályaválasztását. Az érettségit követően, még az egyetem megkezdése előtt 3 évig a dorogi rendelőintézetnél dolgozott. Kitartóan végigjárta a ranglétrát, és olyan szakterületeken szerzett tapasztalatot, mint a fogászat, sebészet, kardiológia; mindezeket később nemcsak az egyetemen, hanem a praxisában is kamatoztatni tudta. Ez alatt az idő alatt ismerkedett meg feleségével, Bánki Katalinnal, aki vele párhuzamosan építésznek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen. Bár a sebészet is nagyon érdekelte, a Semmelweis Egyetemen megszerzett diplomával - édesapja finom irányításának engedve - az esztergomi kórház gyermekosztályán helyezkedett el, és 1981-ben itt szerezte meg a gyermekgyógyászat szakvizsgát. A 80-as évek elejétől dolgozik az alapellátásban gyermekgyógyászként, a 2000-es évek elején átmenetileg ezzel párhuzamosan az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház Gyermekosztályát is vezette. Fontosnak tartja, hogy munkája ne csak egy területre koncentrálódjon, ezért - igazi „családorvosként” - rendszeresen vállalja felnőtt, idős betegek kezelését, gondozását is. Folyamatosan keresi az új kihívásokat, követi a szakmát érintő változásokat, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tudását naprakészen tartsa. Munkabírása, kollegialitása, ember- és gyermekszeretete közismert. Ő tényleg az az orvos, aki hétvégén és ünnepnapokon is elérhető a betegei számára. Óriási tapasztalata és magas szakmai tudása mellett, színes egyéniségének is köszönhetően számos írott- és elektronikus médium kéri rendszeresen a véleményét egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban. Sok évtizedes munkája elismeréséül 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Első gyermeke, Tamás, aki a gyermekorvosi hivatást is tovább vitte, jelenleg a Semmelweis Egyetem II. számú Gyermekklinikájának nefrológusa. Lánya, Rita is - édesanyja pályáját választva -, tervezőként dolgozik Budapesten. 2009 óta pedig boldog nagypapa, jelenleg két unokával, Tamással és Andrissal.

Dr. Tőrös Péter életrajza

Dr. Tőrös Péter 1942. január 4-én született Budapesten. A fiatal korát meghatározó társbérleti körülményektől hosszú út vezetett az orvosdoktori diploma megszerzéséig. Nem volt az a típus, aki gyermekkorában állatokat boncolt, és az otthoni esti beszélgetések nem a gyógyításról szóltak, hanem Inkább a napi gondok megoldására szorítkoztak. Az egyetem alatt alkalmi munkák vállalásával - többek között vendéglői zenészként - dolgozott, teremtette elő a diákélethez szükséges anyagi fedezetet, ebben szülei gondjainak csökkentése volt a fő vezérmotívum. Az egyetem elvégzése után demonstrátorként dolgozott a Budapesti Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetében, ahol megalapozta és magas szintre fejlesztette egyetemi oktatóként a későbbi szakmájához szükséges, nélkülözhetetlen alapismereteket. 1969-ben került Esztergomba a Sebészeti Osztályra, ahol segédorvosként, majd adjunktusként és főorvosként szolgálta a térség sebészeti ellátását majd 40 éven keresztül. Aktív pályafutása utolsó időszakában a kórház Minőségbiztosítási Igazgatójaként segítette a kórházvezetést és igyekezett nagy kompromisszum készséggel megfelelő körülményeket teremteni a működéshez. A Pestről jött, friss diplomás orvos nagy ambíciókkal kezdte munkáját, kezdettől fogva a lelkesedés, a problémák gyors megoldása és a határozottsága voltak jellemző vonásai, mely kifogástalan manualitása mellett kiemelték Őt a középszintből. A sebészeti szakvizsgát követően érsebészeti területen képezte tovább magát és Dr. Mátyus Lajos, valamint Dr. Leel-Össy Lóránt teamjében országos szintű elismertséget szerzett - az esztergomi kórháznak is - a perifériás erek rekonstrukciós műtéteit illetően. Alappillére volt a Művese Állomás beindulásakor, a betegek kezeiéi re való alkalmassá tételének, mely egy új érsebészeti technikát igényelt. Megbecsült szakembere, sebész főorvosa és szakmai értéke lett kórházunknak. Empátiás jelleme, határozottsága, műtét közbeni nyugalma mindig átsegítette az aktuális nehézségeken, jó diagnosticus készségével a problémás helyzeteket is nagy biztonsággal oldotta meg, mindig ura volt a helyzetnek, konfliktuskezelő képessége a műtőben közismert volt. Szorgalmazta a műtétek utáni gondozás fontosságát, úgy, hogy abban az időben készenléti ügyelet nem lévén éjjel¬nappal riasztható volt. Ha zűr volt, és az osztályvezető nem tartózkodott az épületben mindenki Őt kereste, és ez nemcsak a sebészet, de a társszakmák vonatkozásában is bevett szokás volt. Az urológus, a nőgyógyász és a sebész gyakran közösen dolgozott. Kiváló kapcsolatteremtő képessége révén a város társadalmi életéből is kivette részét, baráti társaságok központja volt, sok támogatót szerzett a gyógyító munkával. Aktív korszakának utolsó éveiben a kórházvezetés tagjaként intézkedései humánusak, emberközpontúak voltak. Aki közelről ismerte, az tudta róla, hogy a külcsín mást takar, nem a felületesség és a lezserség, hanem a precizitás és a problémák végleges lezárási szándéka vezette a kezét."

Ki volt Gönczy Béla?

Az esztergomi kórház első igazgatója dr. Gönczy Béla 1868-ban november 21-én született Kassán. 1892. június 4-én szerzett diplomát Budapesten. Két évvel később a Réczey klinikán kapta meg műtői oklevelét, majd 1895-ben törvényszéki orvosi képesítést is nyert. Az esztergomi kórház igazgatói posztjára 1896. április 5-én nevezték ki. Szerteágazó szakismerete, gyakorlati tudása kortársai legjobbjai közé emelte. Számos szakmai profilja között megtalálható volt a sebészet, a kórszövettan, a gyermek- és nőgyógyászat is.