A Külgazdasági és Külügyminisztérium, az Közlekedéstudományi Egyesület és az Ister-Granum Europian Grouping of Territorial Cooperation (EGTC) közös szervezésében a Szent Adalbert Központban tartottak emlékkonferenciát Baross 170 címmel a 19. század második felének legnagyobb magyar közlekedési minisztere előtt tisztelegve.

A konferenciát Völner Pál államtitkár, országgyűlési képviselő és Nagy Péter Ister-Granum EGTC elnök nyitotta meg. A konferencia tulajdonképpen két részből állt, az elsőben Baross Gáborról szóltak az előadók, így Fónagy János, államtitkár, a Közlekedéstudományi Egyesület elnöke és Zsigmond Gábor, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese. 

A „vasminiszter” munkásságának elemző ismertetését követően a Baross Gábor szellemi hagyatékához illeszkedve, a jelenkor közlekedésfejlesztéseiről beszéltek. Farkas Iván a felvidéki Baross Gábor programról, Ocskay Gyula, a CESCI főtitkára a Nyugat-Balkán közlekedési infrastruktúrájáról, végül Komjáti Péter a Constreal Mérnöki Iroda Kft. projektigazgató az Esztergomot M1-gyel összekötő gyorsforgalmi út terveivel kapcsolatban tájékoztatta a közönséget.

Az ünnepség a városháza oldalfalánál folytatódott, ahol Bánhidy László alpolgármester és Szalai Béla a Bencés Diákszövetség képviselője beszélt Baross Gábor jelentőségéről. Mindketten szóltak arról, hogy Baross Gábor az esztergomi bencés gimnáziumban tanult illetve kiemelték, hogy a vasút- és más közlekedéságazati fejlesztések megalapítója, milyen máig ható munkássággal tette európaivá, modernné, polgárivá minisztersége idején Magyarországot. 

A Bottyán palota falán található Baross Gábor emléktáblánál többek között koszorút helyezett el Völner Pál államtitkár, országgyűlési képviselő, Bánhidy László alpolgármester, Fónagy János államtitkár, Szalai Béla, a Bencés Diákszövetség képviselője.

Baross Gábor 1848. július 6-án, a felvidéki Pruzsinán, Trencsén vármegyében született. Nemesi családból származott, három testvére volt. Iskolai tanulmányait Léván, Győrben és Esztergomban, majd pedig Budapesten végezte. 

1884-ben házasodott meg, felesége, Sipeky Karolina két gyermeket szült neki, Gábort és Katalint. 1871-től Trencsénben aljegyző, 1874-ben megyei főjegyző, majd 1875-ben országgyűlési képviselő lett. 1883-ben a Közmunka- és Közlekedési Minisztérium államtitkáraként, 1884-től pedig a győri, pozsonyi, pécsi és szombathelyi képviselőtestület tagjaként dolgozott. 

1886-ben közlekedési és közmunkaügyi miniszterré nevezték ki, 1889-ben pedig kereskedelmi miniszteri posztot töltött be. Miniszteri működése során több Duna- és Tisza-hidat építettek fel, kezdeményezte a Duna felső folyásának, a Vaskapu térségének folyami szabályozását, több kikötő építését is. 

Végrehajtotta a magyarországi közlekedési reformok koncepcióját, így többek között a magánvasutak államosítását, a zónatarifa rendszer bevezetését, a szomszédos térségek közötti közlekedés olcsó viteldíjassá tételét, a teherszállítás modernizálását. 

A vasútfejlesztésben elért korszakos eredményeiért nevezték el „vasminiszternek”. Baross Gábor emellett korszerűsítette és bővítette a kereskedelmi és iparkamarákat, postai reformokat hajtott végre, illetve jelentős fejlesztéseket eszközölt a távközlésben is. 1892. május 8-án, 44 évesen hunyt el.