A mise énekeit tartalmazó graduálét liturgikus sajátosságai és zenei anyaga egyértelműen az esztergomi székesegyházhoz kötik. A második kötetben Szent Adalbert ünnepéhez tervezett miniatúra is azt erősíti, hogy a köteteket esztergomi használatra készítették.
A pompás kiállítású kódex miniátora a II. Lajos-kori magyar miniatúrafestészet legkimagaslóbb művészegyénisége. Több munkája ismeretes: a zágrábi székesegyház kincstárában lévő Missale, amely György topuszkói apát félbemaradt díszítésű kódexe volt, és amelynek díszítéseit kódexünk mestere fejezet be, továbbá számos datált címereslevél, elsősorban Kanizsay Dorottya (1519), Kállay Vitéz család (1521) és a Ghymesi Forgách-család (1525) címeres leveleihez áll a legközelebb. A Kanizsay Dorottya címerét tartó nőalakok teljesen azonosak az esztergomi kódex hasonló ábrázolásaival. Az iniciálék kétféle méretűek, a nagyobbak (általában 100-120 x 80-100 mm) közül csak néhány készült el, míg a kisebbek közül sok teljesen elkészült, számosnak csak az aláfestése van meg, többnek pedig csak a rajza. A munka befejezetlensége a mű értékét azáltal növeli, hogy betekintést ad a kódexkészítés műhelytitkainak különböző fázisaiba.
A korábbi irodalom a köteteket általában Bakócz Tamás esztergomi érsek tulajdonának tekintette. Ám az a tény, hogy a kódexben több helyen is az Erdődy-Bakócz család címere a bíborosi jelvények nélkül szerepel, a kutatókat elgondolkodtatta a kódex eredetét és megrendelőjének személyét illetően. Mivel a graduále festőjének keze nyomát a zágrábi székesegyház kincstárában őrzött, említett Missale ábrázolásain is felfedezték, nem zárhatóak ki azok a feltételezések, melyek szerint a kódexet a bíboros-érsek unokaöccse, Erdődy Simon rendelte volna meg a Bakócz-kápolna számára, hálából, hogy nagybátyja közbenjárása által 1519-ben elnyerte a zágrábi püspöki széket. További nehézséget jelent, hogy Erdődy Simon Bakócz Tamás másik unokaöccsét, Erdődy Jánost (1514-1518. zágrábi püspök) váltotta a zágrábi püspöki székben, aki 1502-1518 között egyben az Esztergomi Főkáptalan nagyprépostja is volt. Röviden megállapítható tehát, hogy a graduáleval foglalkozó terjedelmes irodalom még nem jutott egyértelmű álláspontra a kötet keletkezését illetően. A kódex befejezetlenségének oka is kérdéses: egyesek Bakócz halálával, mások a mohácsi csatával magyarázzák.
A graduale esztergomi birtoklása 1556 óta bizonyos, mivel a kötés előzéklapjára bejegyezték, hogy ebben az évben Oláh Miklós esztergomi érsek ajándékozta az esztergomi székesegyháznak. A kódex félbemaradt díszítését később, 1557-ben Oláh Miklós egy miniátora, I. K. mester folytatta; de munkáját ő sem fejezte be.